Karjaiba szorít a magány,
csápjaival szorosan ölel át...
Létem: soha nincs boldogság,
mindhiába duzzad a vágy!
Hozzád szól ezernyi fohász... ,
válasz: szüntelen némaság!
Nevet rajtam a vágy, a kaján,
bezárja előttem ... kapuját!
Lassan elapad minden forrás... ,
mely hozzád utat talál...
Felesleges minden imádság,
mert karjaiba szorít a magány!