Tanárnő kérem, - szeretem!
(kamaszéveimre emlékezve)

Tanárnő kérem, - szeretem!
Álmatlanul telik sok-sok éjelem.
Ablakomnál állok, s a teliholdat nézem,
Nevetős szép arcát, benne felidézem.

Érzem, ön is nézi a mosolygó holdat.
(Hallom, amint feléje suttogva Júliaként sóhajt!)
E holdhoz küldöm én is Rómeói szómat
A beteljesületlen vágyból fakadó heves óhajomat!

Tanárnő kérem, - szeretem!
Önről álmodik kamaszképzeletem!
Nem érkezik öntől holdfénysugár,
Azzal az üzenettel: „Júliád vár!”

Ha szülővárosában járok
Egy háznál mindig megállok.
Ahol egykor kisleányként játszott, órákig állok!

Tanárnő kérem, - szeretem!
Kívánsága máshoz száll a halvány holdfényben,
Öltözök kapkodva a szobám csendjében,
Össze-vissza barangolok! – a szívem, féltékeny!


1971. szeptember 10. péntek.