Mint szárnya törött kismadár, olyan voltál nekem,
Mégis boldog voltam, hogy voltál nekem.
Törött szárnyakkal nem tudtál repülni,
Csak egyszer újra gyógyulást remélni.
Nagyon szerettelek, s vigyáztam reád,
Mert melletted szebb volt e rút világ.
Mindent megtettem, hogy mosolyogni lássalak
Minden nap kis meglepetésekkel vártalak.
De eljött a nap, hogy újra repülni tudtál,
Eljött a nap, amit úgy vártál.
Vártad, hogy újra repülhess végre,
Fel, fel magasra, az égre!
Nem volt más választásom, el kellett engedjelek,
De ekkorra már nagyon megszerettelek.
Fájt a búcsú, ahogy még sosem,
Fáj a szívem, hogy nem vagy már velem.
Törött szárnyad már a múlt,
Csak képek, dalok, s az emlékek maradtak,
Mikor elrepültél, szinte a szívembe martak.
Te már messze szállsz, gyógyult szárnyakkal,
Magas röptű álmokkal, s vágyakkal.
Mégis érdemes volt melletted lennem,
S érdemes volt érted mindent megtennem.

Mert Te voltál nekem a törött szárnyú kismadár.
West.