Ha én már nem leszek,
ne gondolj félve rám.
Nem leszek csak egy emlék,
a feledés útján.

Egyszer minden véget ér,
ahogy múlik az élet.
Nekem most mennem kell,
de őrzöm majd emléked.

Ha én már nem leszek,
nem kell többé félned.
Tagadd le, hogy voltam,
S én megbocsátom néked.

Nem állok utadba többé,
nem járok utánad én,
nem szólok hozzád, ha látlak
arcod is felejteném.

Ha én már nem leszek,
ne keress a múltban.
Nem találsz ott engem,
hisz csak álom voltam.

Nem állok utadba többé,
menj tovább új utadon.
Ne hidd, hogy zavarni foglak,
merre jársz, nem kutatom.

Ha én már nem leszek,
s ha majd elszáll a bánat,
új életet kezdek,
hisz az élet örömei várnak.

Nem állok utadba többé,
ne gondolj félve rám.
Tagadom azt is, hogy voltál,
tagadj le te is ezután.

Az emlék csendes lesz nekünk,
s ha majd végleg elmegyek,
soha ne jusson eszedbe,
hogy valamikor szerettelek.