vogelweide

csitt szól
szívem és egyre int
szaporáz fürgén ver latinos ritmust
és forr bennem a gondolat,mint édes must
gondolat és szív mindig összetartoznak
és ha halnak,akkor mindketten halnak
de ha élnek,akkor egyként zenélnek
búsat,vidámat egyaránt mesélnek
nektek dobban lágyan s hevesen
feleségem és három gyermekem
ezt ne felejtsétek el soha
tettem bármilyen ostoba
csak tiétek vagyok
míg meg nem halok
még nem akarok
d o b o g o k
d o b b
dd