Kínomban darabokra
szedtelek az éjjel,
hogy újra
felépítselek.
Előttem hevert
szíved-lelked és
az összes érzésed.
És most sírok,
mert nem tudlak
összerakni...
Én csak belülről
szerettelek
volna látni...
Csak állok
vérző szíveddel
kezemben és
nézem távolodó
lépteid,
közben fuldoklik
a csönd ...

Szemem becsuktam úgy kívántam
tegnap a szád, miből kitörtek
felém zaklatott szavaid. A testem
lüktetett és Én ölelni akartalak...
Le akartam simítani homlokodról
a fájó múltad, szádról a panaszokat.
A levegő fülledt volt körülöttem,
mégis fáztam és éreztem Benned hiányom.
Először ült le a csönd közénk és feszülten
vártunk. A ...

A csönd amiben most vagyok egy színházra
emlékeztet, arra a pillanatra, mielőtt a
függöny felgördülne. Feszült, várakozó,
de egyben kíváncsi néma csöndre. S Én
nyitott ablak mögötti életem szemlélem.
Olyan simán gyűri le Szerelmed a félelmet
Bennem. Mosolygó szédülésbe csábít szád,
és táncol testemben a vágy. Lábam már
magától ...

Bőrömön érzem
ujjaid finom játékát
- élő a holttal
lágy táncot lejt -
libbenő puha érintéssel
simítod le a tegnapot
s leheled rá a
méz-ízű holnapot.

Selyem suhog
testemen
nedves korbácsként
hasít rajta
végig hiányod!

Érzéki sóvárgás
testtől kapott
éhség?

Álmatlansággal
küzd szemem
s én
vers fölé hajolok
hogy átöleljelek
magammal!

Álmomban levettem
fehér-inged
és mellkasodra tettem
meztelenségem

lehunyt szemed alatt is
vibrált a vágy
mozdultam
vagy
mozdultál
egymásba fonódtunk
légzésem felgyorsult
ölemmel szorítottam
szélbe szórt szavaid
fájdalom keveredett a
gyönyörrel

majd

hajamba tépett
a reggel
sikamlós ...