Én nem így akartam!
Én ordítani akartam,
amikor kiléptél az ajtón!
Ránk csorgott a jelen,
a búcsú pillanata.
Én meg nem tudok búcsúzni...
és megláttam szemedben a fájdalmat!
Megijedtem s hagytam, hogy menj!
A Csönd maradt csak odabent velem
(ahol nemrég még a szerelem beszélt)
szorító végtelenbe nyúló,
némán zokogó ...

A csöndemben most nincs más, csak Én
és amit beleviszek. És most legmerészebb
női lényemből húzlak elő, mert félek, hogy
elveszítelek vagy elveszítesz vagy elveszünk...

Mert néha, amikor nem látlak, elszomorodom
és átölel a fájdalom. Az évek most tompán
zsibbadnak bennem és csak céltalanul sétálok
nélküled. Félúton megállok, ...

Szeme megtelt könnyekkel,
némán gurultak végig arcán,
nem érzékelte,
nem látott,
nem hallott,
messze volt a lány a valóságtól,
pedig
az élet lágyan ölelte és szerette,
szíve lassan ütemesen dobogott,
sóhajait lecsókolta az idő duzzadt ajkáról,
két üres karja bénán lógott mellette,
csak
méz színű haja lebegett a ...

Az esti sötétség sűrűsödni készül,
a szél mélyen alszik, s én
a néma csöndet faggatom
- hol a Végtelen? -

Emlékek fojtott hangon énekelnek,
a csönd lehunyja szemét,
s én pilláin át is látom
némán sír a válaszon,
vérszínű vágy a menny párkányára száll,
hol néma virág nyílik a temetőben
és meztelen lelkek sírva ...

Megmarkolt fájdalom
ül az arcban,
fáradt szemek
várnak,
csak várnak,
mint üvegházi
virágok,
lecsavart lámpák
tövében,
-ők is
csak várnak.

Napot álmodnak,
a télbe tavaszt
hazudnak,
mezőt látnak
maguknak.

Várnak…
-valamit tudnak-
fáradt szemek
lecsukódnak,
virágot ...

Ma itt volt velem. Nem kopogott és
nem is köszönt. Előbb a szememre
csókolta jégcsap leheletét, majd
a számról tépte le a szerelem
tegnap-ízét. Utána az egész
testem birtokba vette, a földre
csapta le. Megállította még az
időt is. Emlékeimben vihart
kavart, az álmaimban zűrzavart.
Tombolt és tajtékzott, keresett és
kutatott. ...