Ablaküvegen felfutott jégvirág,
Milyen fagyos, mily hideg, de oly csodás.

Odakünn a szállingózó hópelyhek,
Sűrű szőttes fehérségbe libbennek.

Számlálhatatlanok mégsem egyformák,
Szikrázva csillog tőlük a téli táj.

Meseország fénylő ág, csillám jégcsap,
S mindez olyan békésen nyugodalmas.

Körbefon, átkarol, lágyan elringat,
Keblére vesz és gyöngéden elaltat.