Dunának, Tiszának egy a vágya,
egymásra találjon vizük árja.
Egymásra találjon, együtt járjon,
egy közös mederben eggyé váljon.

Tiszának, Dunának, egy az útja,
hogy eggyé váljanak mindig, újra.
Neked is, nekem is ez a sorsunk,
már jegyben jártunk, míg külön voltunk.

Kék Duna, kék szemem így lát téged,
szőke vagy, szép Tisza, ha rád nézek.
Olyan mint a babám haja színe,
megsajdul bele az ember szíve.

Egymásnak teremtett az Úr minket,
szerelem élteti lelkeinket.
Nézd csak a két folyót, Tiszát, Dunát,
párosan áldják az élet urát.

Itt folynak a Kárpát-medencében,
életet adnak a rögnek régen.
Nálunk is megfogant az új élet,
gyermeke a Kárpát-medencének.

Tiszának, Dunának sorsa sodrás,
távol van egymástól mindkét forrás.
Mégis az útjaik összefutnak,
a tenger vizébe együtt jutnak.

Folyóként sodor a közös sorsunk,
epedve vártunk, míg külön voltunk.
Egy boldog könnytenger duzzaszt minket,
egymásnak adtuk a szíveinket...

Debrecen, 2010. 01. 24.