Sebzett szív............

Sebzett szív
Jéghideg éjsötét,
Sebzett szív.
Nem csituló érzés,
Mit semmi sem enyhít.

Magányos bolygó,
Üstökös ütötte seb.
A kráter még forró,
Ez is nehezen gyógyul be.

Újabb beteljesületlen.
Talán a viszonzottat sohasem ismerem meg.
Jéghideg űr,
Szívem vajon meddig tűr.

A kitépett szív még lángolva dobog,
De erekben a tűz már megfagyott.
Ismert magány
Jéghideg fájdalma.
Megismerted a házasság magányát,
Felőrlődtél általa.

Sebzett magányos bolygó,
Rég kihunyt csillaga,
Tüze már rég nem lobogó.
Sebzett felszínét nem világítja be sugara.

Csak bolyong a jéghideg űrben.
Nem pezsdíti vérét a szerelem.

A szertelen, ifjú évek elmúltak.
A csillagok körötte kihunytak.
Nincs többé égi társa,
Magányos, fagyott kőszikla.

Talál-e még újra társra,
Mely felszínét újra bevilágítja?
Lobban-e mélyén újra a tűz?
Vagy végleg kihűl?

Magányosan bolyong,
Csillaga kihunyt.
Nem kering körötte hold,
Mélyén a tűz elcsitult.

Eltelt évek,
Nem csituló szenvedély.