Háborog a világ...
Tüskés szemet vet mireánk!
Mit akar itt ez a nép?
Ha még nem veszett, veszni kél!?

Kapzsi kezek kívül-belül,
az élet-halál harc kedve gyűl...
zsivány tanyák égnek sorba,
füstje-lángja élők gyomra...

Szekere a sárba ragadt.
Vonata vakvágányon szalad...
Autókban stresszes palik...
Metró helyett őrült bakik...

A mezeje, telke átokkal tele...
Hiábavaló már mindene!?
Gazdagsága odaveszett,
Polgára kiment külföldre vele!?

Kimentette saját magát,
A felelősségét meghagyá...
Feloldozza saját bűnét...
Helyébe hányja honi magyarét!

Nem az a baj, hogy ő elment...
Erkölcse is eszement!
Károgó fekete varjú lett,
kit még a fa ága se emleget!

Bőszen torkát köszörüli,
még a gyomrát is megüli...
ősi jussán számon kéri,
örülne van, aki a koszt kisöpri!

Kínpadon táncolnak jó szándékaik,
Györgyök ők mindahányan zsíros bödönben?
kik Toldit fojtanák, ha tudnák ürömbe;
vizes vödörbe, s dobnák hideg gödörbe!?

Miért nem táncolhat a magyar magyar csárdást?
Miért nem érti meg magyarul, emberül bajban a társát?
Miért hadakozik ha kell, ha nem kell?
Miért csak az ellenségeskedés szava kell?