Nézlek, de te hirtelen már ott se vagy.
Szólok, szólítalak, de nem felelsz,
Hívlak mobilodon; kikapcsolod, hallgat...
Az esemseid is egyre ritkulnak.

Mit is mondhatnál a könyvtárban ülve,
parkok padjain sorsodon merengve,
vagy kisétálva olykor a Nagyerdőre...
egyetemi éveid kísértő helyére.

Friss diplomáddal a kezedben
méltó munkahelyről töprengsz: - kegyetlen!
Még álmokat dédelgetsz talán?!
Míg bele nem fáradsz; - félek egy délután?!

Miért nincs mosoly az arcodon...
Ne félj! ... - nem kérdezem
Tudom
S tudatom...