ÉRTE!
Anyánkért, ki
életünk batárja,
lelkünk bóbitája...

Aggódó szeme fényben;
tekintete éled a reményben.
Nem alszik sokat, csak - mert
sietve kel, sietve mer csak

az élet vizéből; nagy kortyokat
a gondok poharából.
Fájdalmakat rejt keble szelencéje...
Sóhajok szélsebes folyama

tisztítja lelke szennyét patyolattá.
Sebeket foltoz könnyei fonalából...
amíg visszatérsz, és elé letérdepelsz.
- A tékozló mit érdemel?

Oltalmazó Oltár Ő nekünk!
Hódolattal teljes Vele a Hitünk.
Mégis bűn sóhaja terheli létünk;
mert kenyérként tördelgetjük...