Szavaimból ömlik a vágy ...
Ember vagyok .. egyre fáj ...
Ellep a keresztes mocsár.
Utolsó szavam a világ végén
Távol az éden szélén
Vérrel festem a zárt kapura
Sors..ne mosolyogj!Soha!
S \'habár fölül a gálya
és alul a víznek árja
Azért a víz az úr. \'
Morális isten talán
Majd , morált tanul...
S emberi létem bármennyire fáj
Nem bűvöli hazug isteni báj!