Béka karmester
Kvarattyoló béka,
Tóparti nádasba.
Leröpül a gólya,
Csőrébe felkapva.
Így brekeg a béka,
Ne egyél meg engem,
Hagyj még élni kicsit,
Meghálálom neked.
Zenekarommal majd,
Brekegek egy nótát,
Megköszönöm neked,
Hogy életben hagytál.
Nem,ezt nem tehetem,
Szólal meg a gólya,
Éhes a kicsinyem,
Te vagy a vacsora.
Könnye hullik így brekeg,
Velem ezt nem teheted.
Széthullik a zenekar,
Ha a karmester meghal.
Egye fene meghagylak,
Hívd össze a zenekart.
Brekegd el a nótámat,
Talán jobb kedvem támad.
Meghagyom az életed,
Többet ilyet nem teszek.
Éhen maradt kisgólya,
Szól a béka muzsika.
238 Halász István
2014. február 24. 11:06
Szerintem Te, kedves szerzőtársam az életünkből vetted ennek a remek versednek a tárgyát. Valamit valamiért...
Köszönöm azt , hogy e remek verset olvashattam.
Halász István
Köszönöm azt , hogy e remek verset olvashattam.
Halász István