Ha én lennék a Miniszter, megszűnne az átkos Per.
Marx, Engels, s a Lenin út, Jézus térbe belefut.
Egykor talán idejut mai fojtott haragunk.

Csak Hitlert, Sztálint üldözném,
Az ilyen férfit száműzném, s a sarkvidékig kergetném!

Hegelt viszont becsülném, szobrát talpra emelném,
Harang szólna Calvinért, éppúgy ahogy Lutherért.

Geyer, Dózsa hős hírét gyermekészbe vésetném,
S Münzer Tamás sírjánál kegyeletem lerónám!

Allah nevét tisztelném, hazug lenne, ha nem tenném,
Széchenyit meg megvenném, sok éjjen át böngészném,
Lássam azt, hogy mit tegyek, hogy jövőnk szerint léphessek!

Nekem mártír Sallai, Fürst Sándor és Ságvári,
S Frankel Leót se kéne elveiért gyalázni.

Óh, és Kádár, de nagy név, mint egykor volt Periklész!
Bűneikben, erényükben,
E két államférfit én egyformán mérkőztetem!

És kik haltak ötvenhatban, mindkét részről gyilkos harcban,
Nekem ők is honfiak!

S kik a Donnál harcoltak, miért lettek halottak?
Nekem nem szent oly \'egyházfi\', ki \'a kommunistát gyűlöli!\'

A kommunista nem ember? Miért kellett a fegyver?
Berzsenyit és Radnótit nem egy fejbe kell gyúrni?

Miért kell itt hite szerint bárkit is meghurcolni?
Miért kell hát a lázadás, az értelmetlen támadás?

Hazánkban él sok cigány, német ajkú és román,
S az auschwitzi gázkamrák bélyegeit láthatják
Még mindig, az idős zsidók orcáján!

Így nem kérdezném, honnan jött, ide minek költözött,
Ha nemzetiség békét akar, jogában is legyen magyar.

Nem biztos, hogy névtáblák jeleznék a szűk utcát!
Lehet, hogy szép fogalom címkézné az otthonod.

\'Barátság\' út, \'Szeretet\' tér! E szó miért ne jelenthetné?
Nem mindegy, hogy mint írod borítékra házszámod!
Ez legalább kifejez közös érzést, \'szeretet\'!

Ebbe nem köt úr, paraszt, ezt tudja mind, hogy így igaz,
Hogy így van jól, hogy így helyes, más érzés az, beteges!

Most nem lennék itt Miniszter. Rangéhes itt sok ember!
Itt élő erényt eltapos, több múltimádó nagyokos!

Ragyog ma tisztesség, s kegyetlen a tehetség!
Középszerű ily ország, s röhög rajt’ a Mennyország!

1991. május 12. vasárnap