Amikor könny szökik a szemedbe...



Drága egyetlenem, bevallom neked,
olykor én minden ok nélkül riadtnak
s magányosnak érzem magam melletted,
de mindig feldob egy forró éjszaka

avagy egy mélyérzelmű beszélgetés
veled, mert te bátorítóan fogod
a kezem, nem nyom a tökéletesség
súlya sem - nincs félelmem, mert feloldod

a feszültségemet -, úgysem érhetem
el soha. Hogy maradna a szív árván
ilyenkor, hisz könny szökik a szemedbe,
és feltűnik lelkedben a szivárvány.


(Budapest, 2011. január 25. Erdős Pál Attila)