Voltam már...
Voltam már csecsemője,
Szerető, drága anyámnak.
Tanulója tizennégy év iskolának.
Ministránsa szentek templomának.
Voltam már apámnak is eme rossz fia.
Emlékeim mégis szépek róla.
Pofonoknak, verésnek szenvedő alanya.
A fájdalmat a múlt elzsugorítja.
Voltam már katonája elveszett Hazának.
palubát sikáló, Tito hajójának.
Zászlófelvonó háborgó tengeren.
Bajtársakat mentő, testvéri földeken.
Voltam már liszteszsákot cipelő,
szegény, rongyos legény.
De akkor sem éltem más kenyerén.
A betevő mindig meglévén.
Voltam már csencselő-bencselő,
kilincselő, nagyokat köszönő kereskedő.
Adófizető polgára szép Kanizsámnak.
Fájó, temetőt járó szüleim sírhantjának.
Voltam már építő, szépítő, tervező.
Világjáró, emberi sorsokat kémlelő.
Lázadó harcosa igazságtalanságnak.
Megbecsülője igaz barátságnak.
Voltam már szép szavakat ejtő,
magányomat rejtő, féltve szerető.
Behálózván egyetlen női szívet.
Őt soha el nem feledő.
Voltam már szülőágy mellett toporgó.
Vajúdó nőmet, hűen vigasztaló.
S így lettem apja három gyermekemnek.
Gyümölcsük ők egy nagy szerelemnek.