Az őskorban az ember igénytelen vala.
Ha nem harcolt a létért akkor meghala.
Ügyességén múlott a betevő vacsora.
Ha nem tudott futni, ő volt a lakoma.

A rabszolga sorsnak is meg volt az ára.
Lenyuzták a bőrük, vagy felhúzták a fára.
Épűltek paloták ,piramisok hada.
Hullot a sok nép,mint az őszi légy.

Keresztes hadjárat,Budhizmus ,Korán.
Ez volt történelmünk sötét Középkorán.
Ellenkező ,nőket égettek a mágján.
Vércsepp csorgott a mezők össz virágán.

Hitler hóditott birodalmakat erőszakkal.
A bankok ma tarolnak a Világon nagy kamattal.
Politika bújik a szinpadok mögé...
Míg egyszerü ember vért izzad a létért.

Ma a lakosság fele létminimum alatt.
A bársonyszékekben ott terem nagy falat.
Eladják a jövöt ,sikkasztják a múltat.
Az embereknek pedig csak a morzsa marad.

Koldusbotra jut itt még sokaknak fia.
Szájalókért pedig eljő a maffia.
Eljárjuk mi még itt a tengerek táncát.
Turkálhatjuk majd az üres pénztárcát.

Székek cserélödnek ,a politika marad.
Adósság pedig a magas égbe szalad.
Hát gürcölj szegényember,ne azért,hogy egyél.
Hanem a zsebükbe minél többet tegyél.

Eljön egyszer aztán mindenkinek óra.
Atyaisten előtt a beszámolója.
Ott nem segit majd senkin a tisztitók tüze!
Marad nekik végül majd a pokol bűze!

Röviden ennyi pár ezer év alatt.
A mi rövid éltünk is ily gyorsan szalad.
S ki letudja győzni a sok emberi hibát.
Áldja meg az Isten a lába nyomát.

TANDARI LÁSZLÓ 2010,02,09,Vajdaság