> Ezért a verséért 1920-ban Kárpáti Piroska tanítónőt a Románok felakasztották.
>
>Üzent az Olt, Maros, Szamos,
>Minden hullámuk vértől zavaros,
>Halljátok, ott túl a Tiszán,
>Mit zúg a szél a Hargitán?
>Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
>Erdély hegyein sűrű fellegek?
>Ez itt magyar föld és az is marad,
>Tiporják bár most idegen hadak,
>Csaba mondája új erőre kél,
>Segít a vihar és segít a szél,
>Segít a tűz, a víz, a csillagok,
>S mi nem leszünk mások, csak magyarok!
>Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
>Halott vitézek lelke jár velünk.
>Előttünk száll az ős Turul-madár,
>Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!
>Ember lakol, ki ellenünk szegül,
>A székely állja, rendületlenül!
>Üzenik a gyergyói havasok:
>Megvannak még a régi fokosok!
>Elő velük, jertek, segítsetek!
>Székely anya küld egy üzenetet:
>Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
>Rablóhordák szívják a vérünket!
>Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
>E végső harcban: egyedül leszünk!
>És a honszerző hősök hantja vár,
>Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
>Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!
>Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
>Székelyföld nem terem több kenyeret,
>Elhervad minden illatos virág,
>Mérget terem minden gyümölcsfaág.
>Vizek háta nem ringat csónakot,
>Székely anya nem szül több magzatot!
>Vadon, puszta lesz az egész vidék,
>S végezetül, ha ez sem lesz elég,
>A föld megindul, a mennybolt leszakad,
>De Erdély földje csak magyar marad!
>
> Kárpáti Piroska tanítónő verse
>
>