Ferencz Jóska bakájának kenyere,
könnyeinek sós ízével van tele.
Súlyos borjúm cipelem a vállamon,
még nehezebb szívemben a bánatom.

Sáros fala van a lövészároknak,
itt a varjak hangosabban kárognak.
Várhatsz engem szép szeretőm könnyezve,
nem hajtom már bús fejem az öledbe.

Bajonettem az övemen viselem,
kezemben a dióverőm cipelem.
Hej te puska, rád tűzöm a szuronyom,
talán ez volt az utolsó hajnalom.

Megtámadott az ellenség engemet,
ki fogja majd bekötözni sebemet?
Édes rózsám, üzenj nekem a széllel,
mert mennybe száll az én lelkem ma éjjel.

Véres a föld, nagyon véres alattam,
eltaláltak, háton fekve maradtam.
Hadd láthassam utoljára az eget,
mielőtt még lefognák a szememet...

Sirassál meg, zokogjál csak érettem,
ha megtudod, életem bevégeztem.
Idegenben, hideg sírban fekszem már,
elvett tőled barna babám, a halál.

Debrecen, 2010. 11. 23.