Szenvedéseim, észre se vettétek,
Az is női név, hogy; Érzet!
Örülök nevének
Szívembe ültettétek.

Huncut szemeivel, de sokszor talált szíven!
Lelkembe költözött,- szerettem őt híven!
Ágyamnál megjelent éjek színes szárnyán,
Álomképekben röpködött hunyt szemem pilláján.

Hol vidáman nevetett,
Hol elhalványodva megszűnt!
Kacéran játszott így bújócskát,
A hajnalfényben eltűnt.

Egy napon nem bírtam tovább.
Megzörgettem házuk kulcszárt kapuját.
Benn álltunk lakóhelye tágas udvarán,
E verőfényes nap késő délutánján.

Szívem vallomása - kosarat kapott!
A nap sóhajtotta könnyeimet, ahogy alkonyodott.

Emlékszem, végig bőgtem a Csokonai utcát.
Nehezen tudtam elviselni, hogy szavai,
Szívem legszentebb érzéseinek
Játszi könnyedséggel adta ki az útját!

2008. szeptember 14. vasárnap