Felhők között könnyű szélben zakatol,
kalaúz int, odaköszön, s tovább bandukol.
Sötét éjen viharfelhők gyűlenek,
haragos szél támad fel oly hirtelen.
Gonosz kacaj hallatszik a sötétből,
gyászfátyolok hullanak le az égből.
Vérző sebek, sikolyok és nevetés,
így halad át az éjen a szerelvény.

Fényes nappal madárdal csicsereg,
ránk virrad a gyönyörű szép kikelet.
Sebes szárnyon siklik tova könnyedén,
befordul és szép lassacskán földet ér.
Pillangók az ablak előtt suhannak,
gyerekek a peronon szaladnak.
Móka, játék, kacagás,
égi vonat szelek szárnyán száll tovább.