Az Istennek báránya
Az hogy érettünk megszülettél pár hónapja ünnepeltük
És már is nagy némaság vesz mostanában körül.
A lelkünk csendje ez, mert valami rosszat sejtünk.
Mára kialudtak a karácsonyi fények
Az emberiség szívében nagy csendesség lett.
Akit úgy vártunk, el kell veszíteni, hogy
Lehet valakivel ilyen kegyetlenséget űzni?
Ő, aki mindnyájunknak példaképe volt
Leprásokat, bénákat, betegeket gyógyított.
Azért mert embereket hitre térített prédikált
Ellenség lett? Legnagyobb bűne ez lett?
Halálra ítélték, csúfolták gyalázták
Gyűlölői a keresztet vállára adták,
Halálos kínt szenvedett mégsem tagadta meg Atyját.
A tanítványai között volt az árulója
Mint ártatlan Bárány ment a Golgotára.
Annyit mondott mikor átkozták köpködték ellenségei
Nem tudják mit cselekszenek,” bocsáss meg nékik.”
A kereszten függve mondta,”Miért hagytál el Istenem?”
Utolsó szava volt,”Atyám, kezedbe teszem lelkemet.”
Testvérek! Ez ébresszen bennünk is bűnbánatot,
Gondoljunk Jézusra akinek, vére értünk ontatott.
Legyen bennünk alázat, ha keresztfára nézünk,
Ne csak akkor, ha halálára emlékezünk.
Aztán legyen vége a sok könnyhullatásnak
Mert tudjuk, hogy Krisztusunk feltámadt.
Értünk kiontott vére mos tisztára bennünket
Váltságunkért szenvedett mégis Ő lett győzedelmes.