Zöld e Föld,rajta köd honol,
lelkem összetörve,tehetetlen pózol.
Ki emeli magasba e kis piszkot,kormost?
Erre a panaszra nem találni orvost.
Alázottan,alázva tiportak sárba,
S nem látok zöldet,esdem mindhiába.
Ha nem gyűlölhetek nap mint nap,
mert arra késztet a kényszer.
Holdból Nap kél,Földre fű nő,
s ez a forgás oly gyönyörű.
De ez olyan misztikus séma,
tettben tehetetlen,gyáva és béna
vagyok Én,helyzetemre helyest
találni hogyan legyek képes?
Értelmes-értelmetlen,fennkölt bolond,
sosem fog elvonulni fejem felöl
a sok gond.