Pipacs.

Vörös ruhád kerek, fodros,
Kibontod garmadára,
Nyári napfény csalogatott
Ki erre a világra.

Gabonatábla közepén,
És a szélén virágzol,
Árokparton is díszelegsz,
Meg a távol rónákon.

Piros folttal foltozod meg
A domboldal ruháját,
Olyan csodás, szebb is annál,
Mint emberek csinálják.

Ámde pompád rövid éltű,
Hamar hervad virágod,
Tenger magot érlelj,aztán
Borítsd be a világot.