Fenyők.

Magasan a hegy tetején,fenyő erdő látszik
Ágai közt téli szellő halkan dudorászik.
Sudár fenyők lábainál csemetéjük játszik,
Kikukucskál itt is, ott is,önfeledtnek
látszik.

Egyszer zaj kél odalentről, mind közelebb
hallik,
A sok fenyő kíváncsian, arra felé hajlik.
Ember jár az erdejükben, éles balta
vállán,
Megriad az idősebbje,szomorú, mi vár rá.

Kiválasszák a legszebbet, elviszik
örökre,
Üres helyét hó lepi be,marad csak
emléke.

Magasan a hegy tetején, fenyőerdő
látszik,
Ágai közt téli szellő, búsan
fuvolázik.