Utálom az életem,utálom magam,
Egyedül kevés vagyok s nem találom utam.
Ki lesz vezetőm,ki majd utat mutat?
Rajtam a sok gaz ember mind jól mulat.
Nevetséges lettem,tapasztalatom ezer,
Nem tudok mit kezdeni ezzel az egésszel.
Életem a biztos rossz ,a folytatás is kétely.
Vágyam sokasodik,melyeket nem érek el.
Utálom,gyűlölöm mindazt ki árt vagy ártó,
Szeretni nem tudok,s nincs is erre szó.
Még magamat se,embert,és nem is ismerem.
Önző vagyok,nem rohanok, Nincs ki hív,ki vár.
Csak a magány tör rám.
A szeretet is messze,
Vagy karnyújtásnyira-
Ömlik gondolatom feneketlen kútba.
S oly sok van belőle,
Mint halban az ikra.
Szikra-ez már egyetemes mindenség,
De nem akarom észre venni
Emberek közt emberként.
Hová akarok menni?
Mivé Akarok lenni?
Már vagyok valaki?
Vagy senki?
Ez isteni!