Templomban.

Félhomályos templom mélyén
csendes áhítat ölel,
térdelek padom lépcsőjén,
szívemben tétova jel.

Imádkoznék az Istenhez,
de szavam most elakad,
fájdalom és bánat övez,
a lelkemben zűrzavar.

Nézem Krisztus tiszta arcát,
szemében bölcs szeretet,
lehajtom fejem kezemre,
lassan nyugalom fog el.

Lelkem csendesül, s megnyugszik,
elhagy minden bánatom,
szavak nélkül beszélgettünk,
Uram, erőm te adod!