Égig érő fák felett a Napot látom,
fénye hozzám is eljut,
arcomba tűz, békéje elhozza az álmom.

Bár most hagyná el lelkem e testet,
Fényárban fürösztve boldogan
halnék meg.

Fény-árny játékot nézve,
a fák illatával megtelve bátran
halnék meg.

Nem messze patak csörgedez,
halk tiszta zajától nyugodtan
halnék meg.

Zörgő levelekkel játszik a szél,
légies táncukat nézem és vidáman
halnék meg.

De ez még nem az a nap,
ez még az élet tánca,
Isten ajándéka fákkal, fénnyel,
élni fogok tovább, egy ilyen szép napon
miért halnék meg?