Nem engedtem... nem vártam...


Nem engedtem, hogy a szerelem
elrohanjon mellettem
s elrabolja magával a szívemet
a szürkésfekete égbe.
Nem engedtem, hogy a szeretet
elrepüljön felettem
s elrabolja magával a lelkemet
a koromfekete éjbe.

Nem vártam, hogy az események
csak úgy végbemenjenek,
harcra keltem és csatákat vesztettem
majd nyertem teljes szerelmet .
Nem vártam, mert e remények
mindig is éltek bennem .
Szépséges harminc éves szerelemben
végleg megleltem helyemet.


(Budapest, 2008.07.17. Erdős Pál Attila)