ment a néne,ment előre,
kapácskája vén kezébe.
burgonyáját szedte össze,
orra hegyén verejtéke.
tűzött a nap,hőség gyötörte,
magát ily rosszul sosem érezte.
hirtelen kiugrott a güzüegérke,
anyó ájultan hanyatlott a földre.
egérke nézett volna nagyot,
s mivel vak volt,picit tapogatott.
végigmászott nénén,alig élve,
mikor már lábát elérte,
nénénk szuszogva kapálódzott félve.
egérke sebtiben repült egy-két métert,
nagyika mohón szemezte az ételt.
evett egy kicsit ijedtségére,
s íme eljutottam a mese végére.
ha egerünk nem éhezett volna,
hangosan visított,mert
korgott már kis gyomra.
egy szem tengeribe harapott ő bele,
ezt megakadályozta banyánk ujja hegye.
visított ő is,ordítottak ketten,dobálták magukat a krumpliültetvényen.
arra tévelyedett a falu bikája,
egérke nagy hévvel ugrott gatyájába.
mint régen látott vendég
ugrabugrált odabent.
Pityókás barátunk lenézett
mi ez a nagy mozgás ott bent.
levette gatyáját s elrepítette,
azzal nénike orcáját jól beterítette.