Február.


Február jár a január nyomába,
Beleillik cipője is az ő lába nyomába,
Persze, hiszen az öccse ő amannak,
Különbségek azért mégis akadnak.

Míg a bátya friss fehérre varázsol minden utat,
Addig ő, a barázdák közt, minden élőt felkutat.
Eltüntet fagyos kezével mindent, ami ehető,
Batyujába maradékot mind besepregeti ő.

Kopaszra takarít mindent, mit a másik befedett,
Rázogatja le a fákról, amit amaz feledett.
Azután meg gondol egyet, hó párnát szór szerte-szét,
Nem törődik vele sosem, kinek rontja el kedvét?

Farsanggal kedvezni próbál nekem, ám de hiába,
Nem szeretem az álorcát, öltöztethet csodába.
Elég volt már télből, fagyból, alig várjuk a végét,
Ne lássunk hát több jégcsapot, űzd el tavasz őkelmét!