Március.



Eresz alja törölgeti
Csordogáló könnyeit,
Jégcsap olvad, hó eltűnik,
No emberek, ki van itt?

Megérkezett a kikelet,
Ébresztő mindenkinek!
Elfeledhetjük a telet,
Most kezdjünk új életet.

Pezsdül vérünk, tavaszt érzünk,
Nagy bennünk az akarat,
De a nap még bágyadtan süt,
Ember, fogd vissza magad!

A természet lassan ébred,
Óvatos a vén duhaj,
Jól tudja, hogy március még
Tartogathat hóvihart.

Lassan, lassan, egyről másra
Haladjunk, nem egy csapásra.
Mert ha a tél visszafordul,
Pillantása dermeszt zordul.

De ha lassan és suttyomban
Melegedik nap sugara,
Boldogan vehetjük észre,
Itt van a kikelet végre.