Vár rám a halál....


Ábrándozom: bárcsak
lennék láthatatlan.
Elképzelem: bárcsak
lennék közelében.
Örvendenék,ha nem lenne
járhatatlan út
kicsiny szívéhez,
s lennék közepében.

Nekem Ő a ragyogó
fényű napsugár,
rózsaszínben pompázó
kis barackvirág.
Égszínkék gyönyörű szeme,
sudár termete
megigéz,
tán enyém a világ.

Hittem benne,
szerelmünk lehet kölcsönös,
ám szenvedélyem viszonzásra
mégsem talál.
Kiderült:
lényem számára már közömbös.
Délibábot kergettem,
vár rám a halál.