Pokoljárás.

Pokoljárásra indultam,
Nem magamtól tettem,
Kézen fogott a teremtő,
Úgy indultunk, ketten.

Megmutatta minden bugyrát
Szenvedés helyének,
Szívem-lelkem beleremeg,
Ha visszaemlékszem.

Mind a földi létünk alatt,
Bűnöket elkövettünk,
Megbánásra ösztökélőt
Gonoszul kinevettük.

Nem is gondoltunk előre,
Hogy telik öröklétünk,
Pillanatnyi örömökért
Lelkünk elveszejtettük.

Hiába lesz a megbánás,
Nincs visszaút onnan,
Minden bűnért fizetni kell,
Ha ma nem, hát holnap.

Pokol tüze szüntelen ég,
Benn a bűnös lélek,
Büntetésük sosem elég,
Örök az ítélet.

Gondolkodj hát emberiség!
Minden tetted számít!
Jóvátenni tudod-e még
Bűneid, s hibáid?