Ittam a hegyeink parázsló borát
Csókoltam néma éji angyalt
Ütöttem pohárral a dal ritmusát
Míg csak rám nem talált a hajnal

Ó a tánc elült a dalnak vége már
Haza ballagunk én s a hajnal
Lehajtom fejem szívem félrevert harang
Összefogódzunk én s hajnal

Jártam az erdőt a hegyeken túl
Egymagamban a fölkelő nappal
Dúdoltam magányom ...

Az égen gyönyörű felhők úsznak,
bárányfelhők és más formájúak.
Hétágra süt az egyre erősödő Nap.
Az emberek a vízben vigán lubickolnak.
Az idő telik. Egyszer csak eljön az este.
Ki-ki a párjához húzódik csókjait keresve.
Akinek úgy adódott, hogy nincsen párja?
Az is törekszik a vágyott társaságra.

Érdeklődtem a könyvkiadóban:
- Szerkesztő úr, jól hallottam, valóban
használható a kézirat, amit
beadtam? - Hogyne, nincs vita, Pali,
a másik oldalára… - itt nevetni
kezd - bőségesen tudok jegyzetelni…

Már nincs vita, végzetesen eldőlt,
mért’ szerettem meg a főszerkesztőm.
- Nejem nagytakarít otthon Főnök
és azt szeretné, ha csütörtökön

én is segítenék ebben. – Nem megy,
itt is van sok melója, nem mehet
el ezen a héten szabadságra…
- Tudtam, hogy számíthatok magára!

Szerelem teli vággyal, vad szemekkel,
meglehet teátrális mozdulattal
nyújtom kedvesem kezébe a gyógyszert
villanyoltás előtt, mit indulattal

fogad. – Apa, miféle orvosságot
akarsz lenyeletni velem? – Hoppá, hát
amit fejfájás ellen szedsz. – Sajnálom,
de nem is fáj a fejem. – Óh, lá, lá,

akkor ma végre egymásnak eshetünk,
s ...

Még fiatal srácként hamar

a lényegre tértem. - Anna,

legyél már végre az enyém.

Nem hatottam meg, az eszén



pedig meglepődtem, hiszen

feleletként olyan ige

módot választott, amelyet

én ritkán használok, s tette



ezt háromszor. Feltételes

forma az én egészséges

s páratlan ...