Bárcsak arcodnál érezhetném leheleted!
Az öledben ülnék, vagy melletted.
De tudom, ez nem fog megvalósulni.
Mert elmentél. Itt hagytál megöregedni...
Mivel a bánatban minden nap őszülök,
S a halálra, csak miattad egyedül készülök.
Ha most belépnél az ajtón, s nevetnél,
Sírás, vagy ölelés lenne az eredmény?
Nem tudom, mert azt hiszem megőrültem.
Már a kést is lassan előveszem.
Nem bírom ezt a kínlódást!
Ezt a tenger habjain való hánykolódást!