Anyám, a bölcs...


Jó bátyómmal olyan vitába keveredtem,
amelyet sehogyan sem tudtuk eldönteni,
kinek van igaza. Elhatároztuk, ebben
a dologban anyánkhoz fordulunk. Előtte mi

egyeztettünk, így a fivérem adhatta elő
először a maga változatát e vitás
történetről. Amikor befejezte velős
mondókáját, a bölcs anyámtól azt vártam, bízvást

kijelenti, bátyám a hibás. De, ehelyett
így szólt: - Teljesen igazad van, édes fiam.
Utána én meséltem el a történetet,
magam szemszögéből. Anyám szemében felvillant

fények rosszat sejtettek, ámde ő meglepett:
- Teljesen igazad van, édes fiam. Este összeszidta édesanyámat jóapám: - Ez
a két rosszcsont gyermeked, na hogy az Isten verje

meg őket, kétféleképpen rebegték el az
esetet. Ám Te mégis mind a kettőnek azt
mondtad: \'Teljesen igazad van, édes fiam.\'
De hát ez lehetetlen! Lehet, hogy Össze vagy

zavarodva? Miként is gondoltad ezt? A srácok
mire vélik igazságosztásodat? - Igaz
is - fordult óvatosan bölcs anyám apámhoz -
neked is teljesen igazad van, édes fiam...


(Budapest, 2011. április 15. Erdős Pál Attila)