A gyertya halála.


Egy mozdulat, és lobog is,
A csöpp láng a gyertyámon,
Figyelmem elkalandozik,
Túl heted-hét határon.

Közben a két szemem nézi,
Öntudatlan kíséri,
Mint hullik a gyertya könnye,
A tűz lassan emészti.

Gyöngyöt sír, mind szerteszórja,
Egyre ontja, pergeti,
Pusztulása a lelkemet,
Váratlan meg rengeti.

Amint csorog a viaszcsepp,
Száz alakja mesteri,
Néma marad a fájdalma,
Halni így kell, üzeni.