Szentelt sóhaj...


Megtörtént ez az eset. Egyik pap nem csak Isten
igéjét osztotta meg a szép gyülekezettel,
amikor is az illemhelyre eltávozván nem
kapcsolta ki a mikrofonját. Nos, hüledeztek


kezdetben, később mosolyogtak a hívők, amint
a tiszteletes könnyített magán, és jólesőn
felsóhajtott. Utána még következett a víz
leöblítése, sőt a kézmosás is, mielőtt


visszatért a szószékéhez. - Érted, mindent tisztán
hallottunk a templomban - mesélte egy barátom.
A pap felfedezvén malőrjét, s látván a vidám
arcokat, igéjével mindenkit elvarázsolt...


(Budapest, 2011. április 29. Erdős Pál Attila)