Áldd meg Isten - újfent - a magyart jókedvvel...



Kutatgattam csendben
és némán - milyen volt a múlt.
Ép lelkemben harc nem dúlt
adomány arcom nevetett.
Én magyar ember vagyok!

Kiült rá vígságom.
Körülövezett az öröm.
Hittem - érzésem örök -
éltették a kihívások.
Én magyar ember vagyok!

Ha kedvem tartotta
hajnalokig - mulatoztam,
nem ritkán - duhajkodtam,
magam boldognak vallottam.
Én magyar ember vagyok!

Ma már esedezem
népem jókedvéért. Minden
este kérem az Istent
újfent áldja meg nemzetem!
Én magyar ember vagyok!


( Erdős Pál Attila)