Gyermekkor falun.

Falun felnőni jó dolog,
ismerhetsz ott mindenkit,
Gyerekként minden udvaron
járkálsz, ugrálsz egy kicsit.

Be-benézel sok kis zugba,
szimatolgatsz, körbemész,
Felfedezel mindent, amit
a gazda felejtett rég.

Pajtába a szerszámokat
csodálhatod sorba,
Némelyiket kipróbálod,
persze, csak titokba.

Pincébe a boroshordók
hasasodnak várva,
És amit a föld megtermett,
krumpli, zöldség, répa.

Nagy kaland vár a padláson,
kutathatsz is nyomban,
Régi bútor, törött szerszám,
rossz játék halomba.

Játszhatsz félbe hagyott házba,
felmászhatsz a falára,
De sok veréb tojásának
esik ott pusztulása.

Elhenteregsz a szénába,
bukfencezel a szalmába,
Fára mászol, bújsz, lapulsz,
este mély álomba hullsz.

Másik nap más játék ötlet,
csatangolsz erdőn, mezőn,
Megtanulod játszva, könnyen,
fű, fa, milyen nevet ölt?


Felismersz néhány gyógynövényt,
csalán, menta, fecskefű,
Melyiket mire használod,
megtanulni nagyszerű.


Tudod mi az, mit kapálnak,
amarra mit kaszálnak,
Hogyan lesz a fűből széna,
állatnak mit darálnak?

Hasznos állat mitől hasznos,
a vadállat mitől vad,
A kismadár mi hasznot hajt,
másik mért haszontalan?

Ha korán kelsz friss harmatban
lábadat fürösztheted,
Este pedig béka kórus
mond neked üdvözletet.

A szépséget megtalálod,
ha sétálsz a határba,
A bajba jutottat látod,
s hogyan segíthetsz rajta?

A munkába bele tanulsz,
apránként, amit elbírsz,
És mire felcseperedel,
tudásod igazi kincs.

Iskola is sokat tanít,
de ne felejtsd soha el,
Földre született embernek,
élnie csakis itt kell.

Természettől ne szakadj el,
mi is belőle vagyunk,
Legboldogabb is ott lehetsz,
hol felnőttél, a falun.