Sokáig élt a fiú egyedül,
De szívéből a bánat azóta se menekül.
Azt hitte ez örökre így marad,
Hogy neki már csak a halál maradt.

Oly sok magányos nap után,
Újra eljött egy napfényes délután.
A tóparton sétálva a magányával
Találkozott egy gyönyörű szép lánnyal.

Megfordult és a lány után ment,
Érezte valami ismét fellobbant bent.
Ekkor még nem mert hinni a szívének,
Hogy oly sok idő után megint szerelmes lett.

Egy kis idő után,
Érezték hogy ismét találkozniuk kellene tán.
egy újabb találkozás alkalmával
rájöttek, hogy szeretik egymást a lánnyal.

Azóta ők még mindig boldogok,
Mert tudják, hogy együtt töltenek még sok-sok szép napot.
A fiú már kerüli a temetőket
Mert érzi, az Isten is egymásnak teremtette őket.