Szerelmünk egyszer zátonyra ment,
A magány mindkettőnknek társa lett.
Azt hittük már sose leszünk együtt
S így mi két irányba mentünk.

Teltek a napok és a hónapok,
De nem kerestük másba a boldogságot.
Szívünk még ekkor is egymásért égett,
És egy őszi délután rájöttünk, hogy szerelmünk nem érhet még véget.

Várj,szerelmünk még nem érhet véget,
Mert szívem még mindig teérted éget.
Várj kérlek,mert minden vég egy új kezdet,
Veled akarom élni az egész életemet.

A békülés pillanata nagyon meghitt volt
Mikor karom téged gyöngéden átkarolt.
Ekkor megfogadtuk egymásnak,
Hogy szívünk sose adjuk másnak.

Pár perc után forró csók égett szánkon,
Ekkor már tudtuk h senki más nincs a világon.
Mikor a szemedbe néztem, felfedezni véltem a boldogságot,
Rájöttem hogy te fogod jelenteni nekem a világot.

Várj,szerelmünk még nem érhet véget,
Mert szívem még mindig teérted éget.
Várj kérlek,mert minden vég egy új kezdet,
Veled akarom élni az egész életemet.

Azt kérem az angyaloktól,
Hogy sohase lökj el magadtól.
Mert a magány a legnagyobb fájdalom,
És ez mindig velem van, mikor nem ölelhet két karom.

Úgy szeretném hogy csókoljon a szád
És legyünk együtt minden éjszakán.
Tudnod kell valamit, mit már rég mondtam neked:
Te vagy az a lány akit mindennél jobban Szeretek!

Várj,szerelmünk még nem érhet véget,
Mert szívem még mindig teérted éget.
Várj kérlek,mert minden vég egy új kezdet,
Veled akarom élni az egész életemet.