Visszatérés.


Megyek, merre visz a lábam,
Nézegetek száz felé,
Bármennyire nyitva tartom,
Puszta jön szemem elé.

Sivár minden, jobbra, balra,
Hátra nézek, meg elé,
Nem jár erre már az ember,
Megyek a puszta felé.

Nem látok én itt virágot,
Még fűszál sem int felém,
Tengerként homok hullámzik,
Élet nem kerül elém.

Látok követ, téglát, betont,
Romok törnek felfelé,
Egykor sok otthon volt erre,
Nem másé, az emberé.

Volt tudásuk, sok- sok pénzük,
Dőzsöltek minden felé,
Fegyvereik győzhetetlen,
Csak nyugalmuk nem lelték.

Ember, nem volt okos fajtád,
Rohantál a baj felé,
Háborúdban nem volt győztes,
Mentél halálod elé.

Vajon lesz majd élet újra,
E siralomvölgy helyén?
Új életet ringat-e majd
Földanya a kebelén?

Maradt -e csak egyetlen mag,
Mi a reményt éltetné?
Teremtő, adj még egy esélyt,
Lehessünk jobb emberré!