Gyerek zsivaly hallatszik be az ablakon.
Nem is tudják, mennyire boldogok,
Csak akkor jut eszükbe ez a mámor,
Mikor elszállt velük az élet.
Unokám gyakran sírva fakad.
Ilyenkor mondogatom:
Ok nélkül nincs miért könnybe lábadt
Szemmel szenvedni, majd egyszer,
Ha igazán nagy baj történik,
De soha ne legyen olyan!
Csodálatos az élet, ezt igazán
Azok tudják megérteni önmaguktól,
Nem másoktól, könyvekből olvasni,
Akik megszenvedték minden percét,
S boldogan megfordítanák az idő kerekét.
Játszanak és énekelnek a gyerekek.
Minden gyerekhang egy világgal ér fel,
Minden gyerekben ott rejlik a jövő
Egy-egy személyisége, vagy személytelensége.
Születéskor dől el, milyen élet jő a világra,
Kiből lesz értékálló drágakő,
Ki lesz mindenki kárára, bosszúságára.
Most könnyű a világa azoknak, akik
Egykor hitványak voltak,
Biztos kézzel nyúlnak feléjük,
Hogy velük botránkoztassák meg a földlakókat.
Nehézségük van az igazaknak,
Kevesen emelik fel hangjukat,
Legfeljebb szörnyülködnek magukban.
Igazság! Mutasd az arcodat!
Ne rejtőzz el az emberek elől,
Szükség van Rád, nélküled nincsen
Harmónikus, tiszta világ,
Nem lehet egészséges élet!
Lélegzem, bár nehezen,
A tiszta oxigén volt éltető elemem,
Megérdemeltem sorsom,
Mikor rossz helyet választottam.
Énekelek, már nem riadtan,
Tompa, fulladó mély fájdalommal.
Én igazán tudom, mit rejt
A tiszta szívből énekelés,
Zene, mint egyetlen vigasz, társ,
A csermelyként szétáradó gyermekhang,
A búsan síró hegedű,
Férfias zongora, melyet nem tanultam meg,
Líraibb hangszer kellett,
Kifejezőbb, nőiesebb, de minek, s kinek?
A gyermekben ezernyi erő munkál,
Nemcsak szép beszéd kiejtés,
A nyelvtan időmértéke,
Valamennyi nyelv ismeretéhez szükséges
Tehetség benne szunnyad,
Csak elő kell tudni csalogatni,
Játékosan megtanulni őket.
Úgy szeretnék még egyszer
Kisgyerekként lovagolni,
Szórakoztatni énekemmel kicsit, s nagyot,
Angolt, németet, franciát, olaszt, oroszt tanulni,
Most nem hagynám abba, mint régen!
Ha sok-sok kisvilág gyermek lesz a földön,
Óriási egésszé áll össze a makrokozmosz nagyvilága,
S együtt zeng az éter muzsikája,
Mert míg egyetlen akkord egy pillanat,
Addig egy kórusmű oltárt épít
A hallgatóságnak, s minden oltáron
A kották sorakoznak, megannyi
Zeneszerző híres dala,
Kik a gyermekhangot megírták zenére,
Gyertyaláng jelzi a zeneszám végén
A lobbanást, a véget, virágözön
Az embereknek a mindenséget.

szerda, 2011. május 4.