Fogvatart
A forróság,
Nincs távolsága, se formája
A lépésnek,
Ígéretemnek
Egy visszanézés.

Fogvatart
Téged sóhajod,
Mely tiszta,
De úgy érzem,
Titkot rejteget.

Fogvatart
Téged, szegénykém,
Ébren ér az álom,
Győzedelmeskedik
Fölötted a sötét éj
Az aggodalom

Fogvatart
Hajzuhatagod,
Válladra omlik, térdeid
Tartanak csak
Nincs adu, sem szent beszéd
Sem varázspálca
Vagy érdemérem
Csak vágyakozón duzzadó
Ajkad

Kohut Katalin fordítása 1993