Tehát ennyi volt, két óra?
Hogy megtudjuk az igazat.
Szerelmünket szétmarta a rozsda,
Kifizettél sárga aprópénzzel,
Csókoltad a csókjaimat,
Ez lett mindenért a végzet.

Ezzel leróttad minden adóságod,
Visszatértél a régi megunt útra,
Csókot csokra halmoztál a számra,
Alig telt el néhány boldog óra.

Aztán összeszedted ledobott ruhádat,
Még parfüm illat sem maradt utánad.
Futva búcsúztál, nem tudtam örökre,
Hát légy szabad, menekülj, fuss tőlem,
Tedd semmivé minden balga álmom,
Ha nem akarsz többé, azt is megbocsátom.