Egykor hangjegyek rögződtek a Beethoveni kottán,
Azóta, ha fölcsendül, ámulsz e muzsikán!

Azért, mert nem hallott egyik fülére sem,
\'Ez rendkívüli!\' - kiáltottad, s vallottad: \'Mesterem!\'

Hétköznap azonban, ha süketet látsz,
Elsőként -belőlük- bolondot kreálsz!

Kosztatnyin Ciolkovszkij fél süket volt,
Istenem! -agyával milyen jól számolt!

Fölnézett az égre, s törte okos fejét,
Hogy alakítsa ki az űrhajó testét!

Nem hiszem rólad, hogy gyarlóságát tudtad,
Előttem nemrég a süketet gúnyoltad!

Pernye András a zenetörténet magyar tudósa
Tolókocsin járt, TV-be az hordta.

Szerény és bölcs volt, s \'nagyon - nagy\' koponya,
Ahogy a köznyelv, ezt mondani szokta.

Bár Nagy László verseit mélyen átéled,
Mégis szégyelled, ha bicegek előtted!

Futala Tibor könyvtárosi pályán
Maradandót tett le munkája nyomán,
Mert dolgozott annak honi hálózatán!

Persze, ha elmégy mellette a járdán,
Te biztos vigyorogsz döcögős sétáján!

S a Képcsarnokban nézve Toulouse -Lautrec képét,
Sietve ismered fel jelentőségét!

Nem is sejted, hogy pyknodysost kapott,
S te a közeledből az ilyet két lábaddal rúgod!

Peter Marshall könyve: \'Tombol a Hold\',
Szemeid a könyvből készült filmtől könnyeket ont!

Ám, ha paralízises munkatársad akad,
Kivetsz rá rögtön súlyos gáncsokat!

Homérosz vakon írta az Odysseiát,
Mely kivívta több évszázad csodálatát!

Diderot oly vakról írt hosszú tanulmányt,
Ki katedrán tanított - geometriát!

Kölcsey félszemmel szolgálta e hazát,
Győr után sírta el népének Himnuszát!

S míg te jót derülsz a nyomorékok sorsán,
Te halsz meg felejtve, ostobán és bután!

1993. november 10. szerda.